Kikelet ébred
a szamuráj páncélján:
vörös a fénye.
Tehát vesztettem.
Nem magamat siratom.
Lassan esni fog.
Ruhámat látva
elmosolyodott minden
kocsmatöltelék.
A tizenkettedik,
a legbölcsebb bölcs, pusztán
ennyit szólt: Kakukk.
Most száll fel a köd.
Napfényben fürdik a rét.
Madárdal köszönt.
