"

19. RÉSZ

János felettébb furmányos feladványa. Egy tüdőbeteg meggyógyítása. A teherautót kirakó paraszt példázata.

Egy ízben, Tanítványai körében ülve egy erdei tisztáson, magának egy mohos sziklát pihenő helyül kiszemelve, a következő kérdést tette fel János: „Mi az, amiből a legtöbb van az Világon, mégis mindenik embernek nagyon kevés van belőle?”

2. S a’ Tanítványok találgatának: „Talán bizony pénz?”, de János csak a fejét rázta, hiszen számos embernek van belőle megszámlálhatatlan, bár ő egyet sem ismere közülük.

3. „Esetleg a Bölcsesség lenne az?”, de a Mester ismét nemet intett, mivel Bölcsesség csupán egy van, s annak nagyon sok apró kis szeletkéjét birtokolják sokan.

4. „Tán fagylalt?” kérdezte egy csökkent értelmi képességű Tanítvány, persze ez sem volt megfelelő válasz.

5. Mikoron kellő képpen kiélvezte János a’ Tanítványok tanácstalanságát, akkor kényelmesen hátradült, majd miután felsegítették e szavak hagyták el az ő száját: „A Hiba. A Hiba az, miből rengeteg vagyon ezen a világon, de ha az embereket kérdezed, ekkor nekik igen csekély számú van belőlük.

6. Mert a Hibának van egy olyan tulajdonsága, hogy olyan, mint a lapockacsont: felebarátunkét könnyen megláthatjuk, de a sajátunk már kívül esik a mi tekintetünkből.

7. Ezért van az, hogy az emberek többsége szépen eléldegél az ő Hibáival, mivel csak kevés hívja fel magára a figyelmet, például könnyen orvosolható hiba, ha valakinek büdös a lába, illatos porokat használ ellene, kenőcsökkel* harcol, ám többi, titokban lappangó hibáját békén hagyja. M.M.4. 28.

8. Aztán vannak olyan hibák, miket az illető erényként kezel, ezért meg sem próbál küzdeni a legyőzésükkel. Jól jegyezzétek meg ezt!”

9. Közben egy férfi, ki igen sokat dohányzott, súlyosan megbetegedett, nem tudott felmenni a lépcsőn az ő lakásának ajtajához, mivel tüdeje felettébb elgyengült.

10. Ezért megkeresett egy neves gyógyítót*, aki kórházba küldte, ahol meg is gyógyították, de az dohány füstjének élvezetéről le kellett mondania. *Dr. I.em.107.

11. Más alkalommal ezt mondá János a’ Tanítványoknak: Nagyon fontos, hogy egy igazi harcz-művész nem csak önmagára vagyon figyelemmel, hanem környezetére is.

12. Egy harcz-művészből áradó tapintat és udvariasság nem más, mint az emberek irányába mutatott tisztelet.

13. Mert az én szívemnek egyáltalán nem kedves, sőt kivetem abból, a mikor egy szűk utcában megálla az teherautó, és az a parasztember, ki az autót vezeté most hosszasan rakodja le az ő áruját a boltosnak, a forgalmat teljesen megakasztja.

14. És a’ személygépkocsi vezetőknek vörös köd ereszkedék az szemeikre, nyálat fröcsögve kiabálának letekert ablakkal, és az kürtöt felettébb bőgetik vala, hasonlatosak levének a bögölyök által megvadult bivalycsordához.

15. S mikor az teherautóst számon kérik, ő csak ennyit szól: „Én csak a munkámat végzem.”

16. Mert mi úgy tegyük feladatainkat, hogy azzal másoknak ne ártsunk, nem úgy, mint a példában említett paraszt, mivel a dolgok könnyebbik végét megragadni nem igazán harcz-művészhez illő cselekedet, mert az a bizonyos könnyebbik vég gyakorta szennyes vala, s a piszok a mi kezünket is bemocskolá óhatatlanul."

Idézet a "János: Hazugságok Könyve" c. könyvből

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.